A jó és tápláló étel, a közösségben elköltött étel alapszükséglet, és bár nem kéne, hogy az infláció irányítsa rá a figyelmet, de ennyi haszna legalább van, ha más nincs: az étel ára kicsit tudatosíthatja bennünk, hogy mennyi mindent meg tudunk otthon csinálni, és hogy mennyi munka van egy tál főtt ételben.
Arról nem is beszélve, hogy nem csupán olcsóbb, de egészségesebb és fenntarthatóbb is magunk készíteni az elfogyasztott ételeink nagy részét. Ez vonatkozhat a főtt ételre, de a magunk termelte csírákra, mikrozöldekre is. Az alap tehát: főzzünk otthon! És figyeljük meg, mikor mi esik jól – nem fogjuk megbánni.
1. Együnk főtt ételt!
Az vagy, amit megeszel, tartja a mondás, és van benne valami. Nagymamáink süteményeire, édesanyánk főztjére, egy-egy bográcsos férfiak-készítette ételre évek múltán is emlékszünk. Az az energia, amelyet a szakács beletesz az ételbe, belegyúr a tésztába, belefőz a levesbe, bizony érezhető.
És nem csupán arról van szó, hogy rosszkedvű ember főztjéből ne együnk – hanem hogy igenis számít, hogy ha valaki meghív minket az asztalához, és megvendégel minket, az nagy dolog. A főzésbe az ember a szívét is beleteszi.
A főzés során ráadásul az étel átalakul, és a szervezet számára könnyebben lebonthatóvá válik, könnyebben felszívódik, vagyis jobban táplál minket. Még akkor is, ha a salátában több a vitamin – nem csak azokra van azonban szükségünk, hanem főtt, mintegy “előemésztett” ételekre.
2. Leljük örömünket a főzésben és az evésben!
A főzés, a sütés és az otthon elkészített ételek ráadásul a napi rutin mellett egyfajta játékká is válhatnak, a kreativitás kiélésének, a gőz levezetésének, a flow megélésének folyamatává. Ezáltal a mentális egészségünket is segítheti a tudatos étkezés, amellett, hogy a testünk fizikai folyamatait támogatja.
Csinálhatunk magunknak kihívást is: hívjuk meg a barátainkat, és főzzünk nekik! Inspirálódjunk gasztroblogokból, szakácskönyvekből.
Nem szükséges persze, még csak nem is kötelező, hogy mindenkinek a sütés-főzés legyen a hobbija. Az is teljesen rendben van, ha valaki többnyire étteremben vagy menzán eszik, ha olyan az életritmusa. Azonban van a főzésnek és az ételekről való tájékozódásnak egy hozadéka: a tudatosság, amely meg tudja változtatni az életünk minőségét.
Ezen kívül: élvezzük az evést. Ha szépen, gusztusosan van tálalva, ha nem nézünk közben tévét, telefont, és csak arra figyelünk, amit elfogyasztunk, ha közösen étkezünk a családunkkal, barátainkkal – nagyobb örömünk lesz benne, és jobban is fog táplálni.
3. Együnk szezonálisan!
Van egy másik mondás is, ami hasznos lehet az egészséges étkezéshez: az táplál, amit megemésztünk. Tehát nem az számít, hogy hány kiló nyers zöldséget és gyümölcsöt eszünk meg, függetlenül attól, hogy milyen évszak van, és milyen gyümölcsnek van szezonja. A szervezet azonban jelez, hogy mire van szüksége, ha odafigyelünk rá.
Nyáron a lédús, friss gyümölcsöket kívánjuk, a harsogó salátákat tavasszal, ősszel és télen pedig a meleg, hosszan főtt ételeket – ami azt illeti, a hagyományos magyar konyha is ugyanígy működünk, elvégre töltött káposztát téli időszakban eszünk, gyorsan elkészülő tökfőzeléket friss kaporral viszont nyáron. Ha télen friss zöldre vágyunk, válasszunk csírákat, mikrozöldeket.
A szezonalitásnak tehát nagy a jelentősége: azt vegyük, aminek szezonja van, és meg fogunk lepődni, ha egyszer eljutunk egy termelői piacra, hogy még télen is milyen bőséges választéka van a zöldségeknek, és hogy azokból milyen ízletes ételeket lehet készíteni.
4. Figyeljünk arra, hogy honnan jön az étel
Fenntarthatónak akkor nevezhető a táplálékunk, ha minél kevesebb nyomot hagy maga után.
Ha tehetjük, főzzünk helyi alapanyagokból, vásároljunk a helyi termelőktől! Ne külföldre adjuk a pénzünket, hanem közelben élő termelőknek – így ráadásul a szállítási lánc is lerövidül.
Amit tudunk, tegyünk el magunk: főzzünk be, tegyünk el lekvárt, savanyúságot, fermentáljunk, készítsünk csírákat. Akár kenyeret is tudunk magunknak sütni kovásszal, némi türelem és kísérletező kedv kell hozzá – meg egy jó sütőforma.
Vásároljunk vegyszermentes zöldségeket, gyümölcsöket! Nem mindegy, hogy mennyi vegyszert kapott az az alapanyag, míg a földben volt. Lehet, hogy egy kicsit drágább, de a héját is lelkiismeretfurdalás nélkül fel tudjuk használni: Répahéjból levelt, narancshéjból lekvárt, mángoldszárból savanyúságot tudunk készíteni.
Figyeljünk az etikusságra! Honnan származik a hús, a tojás, milyen körülmények között nevelkedett az az állat, amelyet most elfogyasztok? Itt fokozottan érvényesül: az vagy, amit megeszel. Nem biztos, hogy hormonkoktéllá szeretnénk válni. A pénzünkkel döntsünk az etikus állattartás mellett! Ma már számtalan helyen elérhető etikusan nevelt állatok húsa, tojása, vidéken és a fővárosban egyaránt.
5. Ne pazaroljunk!
Ha elvitelre viszünk ételt: vigyünk dobozt, hogy ne kelljen egyszer használatos dobozt venni. Vannak dobozrendszerek is sok helyen, például a Rakoon dobozrendszer, mely segít, hogy ne kelljen egy helyről műanyag dobozban hazavinni az ételt, hanem a dobozok körforgásban maradnak.
A maradékok sorsa sem mindegy: ami nyers zöldség, gyümölcs: komposztáljuk bátran, így finom humusz válik belőle! Ha csont maradt, adjuk a kutyának, vagy keressünk egy szomszéd kutyát, aki megeheti. Már a nagyvárosban is lehet komposztálóhelyeket találni közösségi kertekben, de a gilisztakomposzt például lakásban is szagtalanul működik.
6. Termeljünk magunknak!
Már egy balkonládában is el lehet kezdeni a kertészkedést fűszernövényekkel, koktélparadicsommal, hát még ha van egy zsebkendőnyi kertünk!
Aztán van még valami: gyűjtsünk vadnövényeket! Számos olyan ehető növény és gyümölcs van, amelyet nem találunk boltban, sem piacon, de az erdőben magunk is össze tudjuk gyűjteni. Ha gombákra vetemednénk, mindenképpen keressünk gombaszakértőt is hozzá, de a legtöbb piacon megtalálhatók.
De a csipkebogyó és a kökény is finom csemege, tiszta helyről gyűjtött csalánból pedig blansírozás után főzeléket, levest vagy pesztót is tudunk készíteni.
Kép forrása: Unsplash.com / Szerző: Peter Wendt
